Villogó vakuk és szép ruhák – erről sokan álmodoznak. A 100xSzép összegyűjtötte az összes tényt és információt: mitől függ, mire kell odafigyelni, és hogyan sikerülhet.

Julianna (20) órák óta pózol, de a fotós még mindig nem elégedett. Szorít a magas sarkú, vakít a reflektor, és éhes. Üdvözlünk a modellkedés szépséges, csillogó világában! Te is arról álmodozol, milyen is lenne a divattervező-guruk, hírességek és kifutók világában élni? A valóságnak kezdetben nem sok köze van a csillogáshoz és a ragyogáshoz. Újoncként egészen alulról kell kezdened, még ha ez elég egyszerűnek is hangzik. Ügynökséget kell találni, válogatásokra, castingokra járni, meg kell kaparintani az első munkákat. Kapkodó ruhapróbák, ideges tervezők és a fájó lábak ellenére mindig mosolyogva kell kilibbenni a kifutóra. Ha ez sikerült, már repülhetünk is New Yorkba, Milánóba és Párizsba. Ott pedig gyorsan el lehet felejteni, hogy kicsiként kezdte az ember – könnyes szemmel, feltört lábfejjel.

Egy modell életéből

Julianna 172 centijével túl kicsi a kifutóra, de markáns arca miatt mégis tele van a naptára. Már egy éve modellkedik, és elsősorban magazinok szépség-oldalaira, reklámokhoz és katalógusokba fényképezik. Szerepelt már egy francia magazin címlapján is, járt már Athénban, Párizsban, Milánóban.

„Persze, hogy izgalmas a modellek élete, de emellett nagyon megerőltető, és időnként elég kemény is. Egy fotózás alkalmával nyolc-tíz órát talpon vagyok. Fel kellett már kelnem hajnali négykor is, mert a megrendelő napfelkeltés képeket akart. A fotózás közben a fotós mondatai és utasításai gyakran zavarosak. Menj úgy, mint aki be van szívva! Nézz mesébe illően! Nem, inkább arrogánsan – nem így, másképp! Sokat kell játszani az arccal, ötletesnek kell lenni, és nagyon bízni önmagunkban.

Modellként gyakran vagyok magamra utalva egy idegen országban, idegen városban, egy olyan lakásban, ahol ismeretlen lányokkal kell együtt laknom. Gyakran fordul elő, hogy a reptérről egyenesen az ügynökséghez megyek, és ott tudom meg, hogy egyszerre két válogatásom is lesz. Előtte szünet? Téves feltételezés. Aztán vannak olyan napok, amikor délig három vagy négy castingon veszek részt, délután fotózás, vagy még több válogatás. A casting azt jelenti, hogy vársz egy-két órát, hogy két perc alatt bemutathasd a portfoliódat, azaz a legjobb fotókból összeállított mappádat. És hogy utána kiértékeljék a megjelenésedet. Te, mint ember nem számítasz, csak a külsőd. Utána előveszem a táskámból a tornacsukámat, beteszem a magas sarkú cipőmet, és irány a következő casting.

Természetesen közben nagyszerű embereket ismerek meg, izgalmas felkéréseim vannak, és beutazom a világot, ez magában már kiegyenlíti a sok stresszt. Az viszont illúzió, hogy már kezdetben is sok pénzt lehet ezzel keresni. Először nevet kell szerezni a szakmában, magyarán ismertté kell tenni az arcodat. Ehhez tesztfotózások kellenek, hogy legyen egyáltalán pár profi fotó a portfolióban. Ezzel lehet menni az ügynökségekhez, hogy szerződtessenek, de ez még nem jelenti azt, hogy fizetést is kapsz.

Kezdetben fotókat kell gyűjteni a portfolióhoz, hogy nőjön az értéke, és vele együtt a tiéd is. Nemzetközi ügynökségektől és szerkesztőségektől is szükség van fotókra, amelyeken egyedül vagy látható. Ha van egy párizsi címlapfotód, azzal hihetetlenül meg tudod dobni az értékedet. De ezt nem lehet végestelen-végig csinálni. Nagyjából egy év után kiderül, van-e értelme az egésznek. Ha igen, akkor érdemes csak igazán belevágni.

Ha modell szeretnél lenni, ezeknek a feltételeknek kell megfelelni először Kor: 13–19 éves kor között Ruhaméret: 34/36 Magasság: 13 évesen legalább 170 cm, de még jobb, ha 175 cm Derékbőség: 60-65 cm Felsőtest: 80-90 cm Csípőbőség: 85-95 cm Cipőnagyság: 37-42 Karakter: nagyon céltudatos, különösen fegyelmezett és mindig pontos

Egy szakértő tanácsai

Ha szeretnél modell lenni, nagyon fontos, hogy találj egy profi ügynökséget. Kiss Róbert Richárd a magyar Rivercast cég egyik tulajdonosa, őt faggattuk ki arról, hogy mire érdemes odafigyelni egy szárnyait próbálgató modellpalántának.

– Hogyan lehet jelentkezni egy modellügynökséghez?
„Ha valaki elszánja magát, hogy kipróbálná a modellkedést, legjobb, ha elmegy egy regisztrációs napra, amit minden ügynökség rendszeresen tart. Van olyan hely, ahol regisztrációs díjat is kell fizetni, ami általában pár ezer forintot jelent. Ilyenkor semmi különös dolgot nem kell magukkal vinniük a lányoknak.”

– Milyen külső-belső tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy modellnek?
„Először is nagyon elszántnak kell lennie, hogy bele merjen kezdeni, a pontosság és a kitartás is nagyon fontos. Ezenkívül szeressen szerepelni, legyen benne egészséges exhibicionizmus, és ha némi színészi tehetsége is van, az sem árt. Külsőleg fontos a szép vagy érdekes arc, az arányos testalkat. Tévhit, hogy kizárólag a 170 cm feletti magasságú és nagyon vékony lányoknak van esélye munkát kapni, hiszen nem csak a kifutón lehet dolgozni. Vannak fotózások, reklám, illetve filmszerepek, statisztálás, és ezekre a feladatokra nem csak klasszikus modell típusokat keresik.”

– Milyen a jó ügynökség? Hogyan érdemes választani?
„Először is az a legfontosabb, hogy nézzünk utána a cégnek az interneten. Minden komoly ügynökségnek van saját honlapja, ahol az összes fontos információ megtalálható. Ha sikerült szimpatikusat találni közöttük, akkor el kell menni a már említett regisztrációs napra. Nagyon fontos, hogy milyen az első benyomásunk a helyről, hogyan érezzük magunkat, hogyan viszonyulnak hozzánk azok, akikkel beszélgetünk. Aki kijön egy jó ügynökségtől, az máris jobb csajnak érzi magát. Ami még fontos: az igazi profi cégek nem csak követelnek a modelljeiktől, hanem sok mindent meg is tesznek értük.”

– Miről lehet felismerni a „kamu” cégeket és az ajánlatokat?
Magyarországon is több olyan ügynökség van, ami a legkevésbé sem nevezhető profinak. Neveket nem említenék, legyen elég annyi, hogy amint már említettem, egy komoly ügynökségnek meggyőző referenciaanyagai vannak az interneten. Ennek hiánya már mindenképpen támpont lehet.  Az is intő jel lehet egy munkánál, fotózásnál, ha kikötik, hogy senki sem kísérheti el a modellt. Természetesen vannak speciális munkák, ahol zavaró lehet a szülői jelenlét, de ez egy másik helyzet. Magyarországon a lányoknak félnivalója leginkább attól lehet, hogy ha „kamu” ügynökséghez fordulnak, nem fognak munkát kapni. Azok a városi legendák, amelyeket hallani lehet, drogokról meg leánykereskedelemről hazánkra szerencsére nem érvényesek. Én legalábbis még nem hallottam ilyesmiről.”

„Mindenképpen tudni kell angolul!”

Marton Bogi még csak tizenhat éves, de már négy éve modellkedik.
Számtalan külföldi munkával a háta mögött már tapasztalt „nagy öregként” mesél karrierjéről.

– Hogyan lett belőled modell?
– A nővérem annak idején a 100xSzépből vágta ki az ügynökség felhívását. Elkísértem a válogatásra, ahol megkérdezték, nekem nem lenne-e kedvem náluk dolgozni, én pedig igent mondtam. A véletlen műve volt.

– Mi volt az első munkád?
– Rögtön kihívtak két és fél hónapra Koreába, ahol fotózásokon, divatbemutatókon és reklámfilm-forgatásokon vettem részt.

– Mi volt a négy év alatt a legjobb, illetve a legrosszabb élményed?
– A legjobb az, amikor egy munka után újra visszahívtak Thaiföldre, és megkaptam a Palmolive márka világkampányát. A legrosszabb pedig az, ha sokat voltam távol a családomtól, de ez sem volt elviselhetetlen, hiszen emailen és telefonon minden nap beszéltünk.

– Mit tanácsolsz azoknak a lányoknak, akik szeretnének modellként dolgozni?
– A legfontosabb, hogy mindenképpen tanuljanak meg angolul, mert anélkül nem tudnak dolgozni. És mindig legyenek kedvesek és mosolygósak, mert a morcos lányokat sehol sem szeretik.